Nagyon szomorú vagyok, ahogy csak temetésen és búcsúpartyn szokott az ember lenni.
Nem egészen egy évvel a blog elindítása után le kell állítanunk a projektet, mert túl őszinték és túl nyíltak voltunk. Valahol sejtettük, hogy e kettő kombinációja előbb-utóbb valahol kicsapja a biztosítékot. Pedig annyi mindent el szerettünk volna még mondani.
Hiába kaptunk bátorító és együttérző visszajelzéseket olyanoktól, akik örömmel, sokat nevetve és közben átérzően bólogatva olvasgatták a bejegyzéseket (meg kell mondjam, ezzel úgy tűnt, sokat javult a megtépázott renoménk), nekünk a mundér becsülete sokkal fontosabb kell legyen (értsd a reklámnak mennie kell tovább), minthogy valahol megoszthassuk az életünket arra érdemesnek tartott emberekkel.
Szóval töröltük a bejegyzéseket, mindent, még a recepteket is. A történetírás talán más formában folytatódni fog, azonban tényleg őrsnapló formájában, csak magunknak, hogy emlékezhessünk a sorsformáló eseményekre, bármily aprók vagy bosszantók is voltak.
Személy szerint ezúton kérek elnézést mindenkitől, akit esetleg megbántottam a leírtakkal, vagy azzal, hogy kihagytam a szaknévsorból. Elnézést azoktól, akik még olvasni akarták kalandjainkat. És elnézést azoktól, akiknek a sorsán javítani szerettem volna, és most - úgy érzem - cserben hagyom őket is és magamat is (Bocs, Kata, Kösz Kata). Köszönöm a türelmet a grafomániám iránt. :) (NK)
Viszlát más fórumon.
